Csoportok
A Mortal Kombat multiverzuma az összecsapások körül forog, melyek mindegyikét a számos faj, nemzetség vagy érdekcsoport közt kialakuló konfliktus váltja ki.
Habár a játékok története alapvetően a Külső Világ különböző támadásainak következményeivel foglalkozik, számos másik csoport is hatással volt már az események alakulására.
Ezek közül kerülnek most bemutatásra a legjelentősebb, nem birodalmi szintű frakciók.
A Mortal Kombat multiverzuma az összecsapások körül forog, melyek mindegyikét a számos faj, nemzetség vagy érdekcsoport közt kialakuló konfliktus váltja ki.
Habár a játékok története alapvetően a Külső Világ különböző támadásainak következményeivel foglalkozik, számos másik csoport is hatással volt már az események alakulására.
Ezek közül kerülnek most bemutatásra a legjelentősebb, nem birodalmi szintű frakciók.
Vörös Sárkány
A Vörös Sárkány néven ismert alvilági szervezetet a Földre küldött édeniai félisten, Daegon alapította, miután egy téves riasztás miatt korábban ébredt fel mágikus álmából, mint kellett volna.
Emiatt az elméje is megbomlott és bosszút esküdött a családja ellen.
A szervezet létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy felkutassa a még mindig alvó ikertestvérét, Tavent, és végezzen vele, miáltal ő vált volna az apjuk hagyatékának egyedüli örökösévé.
A globális, később birodalmak között váló kutatás költségeit illegális tevékenységből fedezte, ami aztán egy egyre népesebb szervezet kialakulásához vezetett.
Az idő múlásával a Vörös Sárkány egy egész bolygót átfogó szindikátussá fejlődött, melynek minden országban és főbb vállalati csoportban voltak érdekeltségei illetve összekötői.
A klánt a Nagymester, vagyis maga Daegon vezette a megalakulása óta, ám hogy megőrizze a névtelenségét és hogy elkerülje a valódi származásának felfedését a szervezet tagjai előtt, időről időre kinevezett maga mellé egy megbízott Nagymestert, hogy ő játssza el a vezető szerepét.
Daegon létezéséről a megbízotton kívül csak egy maroknyian tudtak, és az ő esetükben is gondoskodtak róla, hogy semmilyen módon ne derülhessen ki a titok.
Habár nem csak a Nagymester valódi kiléte számított féltve őrzött titoknak a klánban.
Bárkit, aki csak a társaság nevét ki merészelte ejteni egy kívülálló előtt, esetleg megmutatta a belépéskor kapott rituális tetoválását - ami egy vörös sárkányt, a klán jelképét ábrázolta -, vagy azokat, akik bármilyen forrásból meghallották, hogy egy ilyen szervezet létezik, azon nyomban meggyilkoltatták.
Közel félezer éven keresztül sikerült fenntartani a klánt úgy, hogy egyetlen hivatalos szervezet sem szerzett tudomást róla.
Egészen a XX. század közepéig, amikor is a japán tagozat feje fellázadt és a délkelet-ázsiai klántagok nagyjával együtt kivált, hogy megalapítsa a Fekete Sárkányt.
A renegátok elleni hadakozás arra kényszerítette a Vörös Sárkányt, hogy veszélyesebb akciókba kezdjen és saját magánhadsereget szervezzen, ami végül oda vezetett, hogy a XXI. század elején egy félresikerült akció miatt az amerikai hatóságok tudomást szereztek a létükről.
A helyzetet tovább rontotta Taven állítólagos felbukkanása, ami végül elhozta a teljes lelepleződést, és egyben Daegon bukását.
Fekete Sárkány
1947-ben Uesiba Morihei, az aikidó alapítója és egyben a Vörös Sárkány japán tagozatának feje megelégelte a szervezete által rákényszerített szabályokat, és hivatalosan is kivált több száz követőjével együtt a szervezetből, hogy megalapítsa a Fekete Sárkányt, amely klán aztán igen hamar kivette a részét Ázsiai alvilági tevékenységének minden elképzelhető ágazatában.
A klán aktivitása hamar kinőtte a Tokió-Hong Kong tengelyt és átterjedt Európára és az amerikai kontinensekre is. Erre válaszként az Egyesült Államok kormánya megalakította a Különleges Alakulatot, amely nem sokkal később a kormányok és az Interpol közti megállapodások értelmében globális fennhatóságot kapott.
1992-ben a Fekete Sárkány akkori vezetőjét, a Kano néven ismert ausztrál származású, bár Távol-Keleten nevelkedett orgyilkost sikerült elfogni és elzárni az Alakulat egyik támaszpontján.
Ám Kano pár társa segítségével megszökött, és egészen Hong Kongig jutott, ahonnan aztán belekeveredett az utolsó földi Halálos Viadal eseményeibe az egyik üldözőjével együtt.
A Torna után Kano eltűnt, a Fekete Sárkányban pedig hatalmi belviszályok alakultak ki.
Ez végül a Vörös Sárkány hathatós közbenjárásával odáig vezetett, hogy tíz éven belül az amerikai rendfenntartó erőknek sikerült elfogniuk vagy megölniük a szervezet utolsó tagját is.
Ám egy túlélő mégis akadt Kabal személyében, aki egymaga látott hozzá a klán újjáépítésének.
Az új klán azonban inkább maradt a közönséges utcai bűnözés színvonalán, nem jelentettek már olyan komoly nemzetközi fenyegetést, mint az elődeik.
Amerikai Különleges Alakulat
A nyolcvanas években, miután a Fekete Sárkány néven ismert tokiói-Hong Kong-i bűnszindikátus tevékenysége Ázsiáról átterjedt a többi kontinensre, köztük Észak-Amerikára is, az USA kormánya felállította az Amerikai Különleges Alakulatot (AKA) azzal a kizárólagos céllal, hogy számolják fel a Fekete Sárkány tevékenységét.
Az alakulat jelentős pénzügyi forrást és komoly kutató-fejlesztő részleget kapott, melynek következtében hamar sikerült hatékonyan fellépniük a Fekete Sárkány ellen és visszaszorítaniuk az USA-béli tevékenységeiket.
Ez azt vonta magával, hogy az ENSZ és az Interpol globális fennhatóságot biztosított számukra a tevékenységük Amerikán kívülre terjesztéséhez.
És egyben azt is, hogy a Fekete Sárkány feje személyesen is az Egyesült Államokba utazott, hogy felvegye a harcot az Alakulat ellen.
Jackson Briggs hadnagynak azonban sikerült elfognia őt, bár nem sokkal később a bűnvezér megszökött.
Az üldöztetése során két ügynök kapcsolatba került a Halálos Viadalok intézményével és értesültek arról, hogy a Föld valójában csak egy a számos extradimenzionális birodalom közül, melyek egyike, a Külső Világ komoly inváziós szándékkal lépett fel a Föld ellen.
Az ügynökök jelentették a felfedezéseiket az USA kormányának, ám az nem hitte el a bolygón kívüli, természetfeletti képességekkel bíró uralkodó létezését egészen addig, amíg az egy invázió keretében kis híján kipusztította az egész Földet.
Miután néhány túlélőnek pár külső segítő segítségével sikerült elhárítania a veszélyt és visszaállítani a támadás előtti állapotokat, az ENSZ átértékelte a globális védelmi stratégiát.
Létrehozták a különleges Alakulaton belül a Külvilág Felügyelő Ügynökséget (KFÜ).
Az Alakulat központi részének céljai azonban változatlanok voltak, tovább folyt a harc a Fekete Sárkány ellen, amit végül az ezredforduló után nem sokkal sikerült megnyerniük.
Az Alakulat léte ekkor komoly veszélybe került, lévén hogy nem volt már ki ellen bevetni őket, ráadásul egy ismeretlen eredetű robbanás miatt odaveszett a teljes KFÜ és vele együtt a legfőbb kutatórészleg is.
Ám egy japán jakuzaklán, a Tekunin előretörése arra késztette az ENSZ-et, hogy tovább folytassa a programot.
A Tekunin elleni küzdelem sokkal komolyabb erőfeszítésnek bizonyult, mint számítani lehetett, köszönhetően a jakuzák minden képzeletet felülmúló technológiai fejlettségének.
A küzdelem nagyobb visszhangot is kapott, különösen amikor egy összecsapás egészen egy teljes körű légi ütközetig fajult egy dél-amerikai dzsungel felett.
Továbbá egyre több hírszerzői jelentés érkezett a Földön kívüli ellenséges tevékenységekről, így az Alakulat szerepe még nagyobb méreteket kezdett ölteni.
A Különleges Alakulat a jövőben tovább folytatja a küzdelmet a Tekunin felett, ugyanakkor fel kell készülniük arra, hogy lehet, nemsokára nekik kel majd megvédeniük az egész bolygót egy azon kívülről érkező fenyegetéssel szemben.
Külvilág Felügyelő Ügynökség
A Külső Világ sikertelen inváziója után az USA kormánya és a szövetségeseik felülértékelték a védelmi stratégiáról alkotott elképzeléseiket és megállapodtak egy bolygón kívüli fenyegetések elhárításával megbízott ügynökség felállításáról.
Az ügynökséget a már akkor globális fennhatósággal bíró AKA alá rendelték.
Az újonnan alakult Külvilág Felügyelő Ügynökség (KFÜ) feladatai közé tartozott a bolygón található dimenzionális átjárók felkutatása és lezárása, egy kontrollálható alternatíva kifejlesztése a Földön kívüli létsíkok - köztük is legfőképp a Külső Világ - felkeresésére, illetve ezek teljes körű felderítése és az ott található veszélyforrások elleni védelmi stratégia felállítása.
Az első direktívát kb. öt év alatt sikerült teljesíteni, az utolsó átjárót megközelítőleg akkor semmisítették meg, amikor sikerült az Alakulatnak is leszámolnia a Fekete Sárkány klánnal.
A birodalmak feltérképezése azok száma és mérete miatt lassan haladt, mégis igen hamar igen ígéretes eredményeket sikerült elérni benne.
Ám 2004-ben, hat évvel a KFÜ alapítása után egy kísérleti iontöltet felrobbant az ügynökség föld alá épített bázisán és megsemmisítette a teljes komplexumot, benne minden személyzettel és felszereléssel.
Csak az éppen bolygón kívül tartózkodó ügynökök maradtak életben, akiket aztán visszahelyeztek a Különleges Alakulatba.
Később azonban ismét előtérbe került a Földön kívüli utazás, amikor kiderült, újabb veszedelmek fenyegetik a bolygó biztonságát. Ám ezúttal már az Alakulat maga intézte ezek felügyeletét.
Fény rendje
A Fény Rendje a Földi Birodalom egyik legrégebb óta létező vallási szervezete.
Habár a Rend jelenleg legfőképp a buddhista tanokat követi, tagjai a bolygó minden nemzetségéből, rasszából és vallásából kerülnek ki.
A Rendet az apátok gyűlése vezeti, de szokványos értelemben vett irányítása nincs, mint ahogy kinevezett központja sem – bár általában a közép-kínai monostort ennek szokás tekinteni.
A Rend tagságának nagyját a spirituális megvilágosodást keresők teszik ki és ők azok, akik nyilvánosan hirdetik a Rend tanait és képviselik a Fény Rendjét a világ színe előtt.
Elsődleges céljuk az emberiség nemzetei között húzódó ellentétek feloldása és egy egységes, békés világ megteremtése az eljövendő nemzedékek számára.
Habár ezt többnyire a buddhista tanok segítségével igyekeznek elérni, a Rend maga hivatalosan nem képvisel semmilyen vallási vagy politikai érdeket, szigorúan humanisták.
A Rend másik ágazata a shaolin szerzetesek rendje, akik központja a Délkelet-Kínában fekvő Wu Shi Akadémia.
Az ő feladatuk a Földi Birodalom megvédése a külső támadásokkal szemben.
Évezredeken át ők voltak az emberi faj legelső védvonala a különféle birodalmakból érkező hadakkal, varázslókkal és démonokkal szemben.
Ezért esett rájuk elsődlegesen a Föld védőistenének választása akkor is, amikor a Külső Világ hódítási szándékának bejelentése után kihirdették a Halálos Viadalokat.
A Fény Rendjének bajnoka, Nagy Kung Lao akadályozta meg a Külső Világot a tizedik győzelem elérésében, és az ő tanításának nyomában alakult meg aztán a Rend legtitkosabb szektája, a Fehér Lótusz Társaság.
Habár a Fény Rendje a XX. század végén számos komolyabb csapást is elszenvedett a Wu Shi Akadémia elvesztésétől kezdve a bajnokuk meggyilkolásáig, töretlenül folytatják a harcot az igazságtalansággal és a sötétség hadaival szemben.
Wu Shi Akadémia
A Wu Shi Akadémiát valamikor az V. században alapította meg a Fény Rendjének shaolin ágazata.
Az akadémia szolgál az eljövendő nemzedékek harcosainak kiképzési helyszínéül, és egyben a shaolin rend központjául is.
Az akadémián jó pár nevezetes harcművész megfordult már az évszázadok során, hogy átadhassa a tudását az ifjabb nemzedékeknek.
Az akadémiát a fennállása óta többször is érte támadás, ám az idők folyamán erődítménnyé alakított épületegyüttes mindössze kétszer szenvedett el súlyos károkat.
Az elsőre a földi időszámítás szerinti 1993-as évben került sor, amikor is egy sereg tarkata átszökött a Földi Birodalomba és meglepetésszerűen megtámadta az akadémiát.
A szerzetesek és a tanítványok nagyja is odaveszett, és egy ideig úgy nézett ki, a Fény Rendje meg se próbálja újjáépíteni az Akadémiát.
Ám a Külső Világ ellen folytatott harcok arra kényszerítették a rendet, hogy tovább folytassa a harcosok kiképzését, így a bajnok, Liu Kang és az akadémia saját bajnoka, Kung Lao magára vállalta az új tanítványok és tanárok toborzását. A XXI. század hajnalára sikerült visszaállítani az akadémia működését, ám ez a nyugalom nem maradt fenn sokáig, mert két évre rá meggyilkolták az akadémia falai közt Liu Kanget, akinek az élőhalottként visszatért teste újabb mészárlást rendezett az akadémia falain belül.
Jelen pillanatban így ismételten kétségessé vált, hogy a békeszerető Fény Rendje hajlandó lesz-e ilyen események tükrében tovább fenntartani az akadémiát.
(Megjegyzés: A Mortal Kombat világában a shaolin egy buddhista ágazatot, és nem csak a Henan tartományi templomkomplexumot jelöli.)
Fehér Lótusz Társaság
Vitatott, hogy pontosan mikor és ki alapította a Fehér Lótusz Társaságot.
Egyesek szerint Nagy Kung Lao még életében elkezdett olyan híveket gyűjteni maga köré a Fény Rendjén belül, akikre azoknak a titkoknak az őrzését bízta, amiket senki másra nem mert.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a Fény Rendjének apátjai Raidennel közösen alapították meg a társaságot, hogy az általuk kiválasztott kevesekre bízzák a Szent Amulett rejtekhelyének titkát, akárcsak az összes többi ismeretet, amelyeket addig csak a Rend legbelsőbb köreinek apátjai tudhattak.
Mindössze annyi a bizonyos a Társasággal kapcsolatban, hogy a tagjainak nagyja a Fény Rendjének soraiból kerül ki, bár akadnak olyanok is, akiket az aktuális tagok ajánlásával választanak be maguk közé.
A tagság egyetlen kitétele az, hogy a harcosnak a Földi Birodalomból kell származnia és megfelelő harcművészeti tudással kell bírnia.
A Társaság egyetlen jelképe egy nyolcszirmú lótuszvirággal díszített homlokpánt, bár a viselése nem kötelező, mint ahogy a tagság sem.
A Társaság központja hivatalosan a Közép-Kínai-hegység egyik nehezen megközelíthető szurdokában van, ugyanakkor az elmúlt félezer évben leginkább a Wu Shi Akadémián tartózkodott a tagok legtöbbje, már csak a könnyebb megközelíthetőség végett is.
A pontos számukról nincsenek feljegyzések, mint ahogy a gyűléseikről sem: soha, semmit nem vetettek papírra.
Ez a titkolózás viszont kis híján a Fehér Lótusz végzetéhez is vezetett, amikor 1993-ban egy tarkata támadás következtében kettő híján az összes akkori tagjuk odaveszett a Wu Shi Akadémia tanáraival és tanítványaival együtt. A két megmaradt tag, Liu Kang és Kung Lao a rá következő másfél évtizedben több lehetséges jelöltet is felkerestek, hogy kibővítsék a taglétszámot, ám a próbálkozásaik nem jártak sikerrel.
Liu Kang halálával pedig a Társaság gyakorlatilag megszűnt létezni, habár Kung Lao nem adta fel a reményt, hogy életben tartsa az őse tanításait hordozó Fehér Lótuszt.
Lin Kuei
A Lin Kuei (szó szerinti jelentése: erdei démonok) klán pontos megalapításának időpontja kevesek számára ismert, a klán saját archívumai is csak homályos sejtéseket tartalmaztak ezt illetően.
Mindenesetre az már biztosabb, hogy a klán igen komoly hatalomra tett szert a középkori Kínában, annyira, hogy valamikor a VII. század környékén már belhatalmi viszályok is kialakultak benne, aminek eredményeképp az egyik legprominensebb tagjuk, Takeda, kivált és a szülőföldjén, Japánban megalapította a saját klánját Shirai Ryu néven. Ez aztán egy közel 1400 évig tartó viszály kezdete is volt egyben a két klán között, aminek egy démon vetett véget, miután egy alku következtében kiirtotta a Shirai Ryu klánt a Lin Kuei számára.
A Lin Kuei eredetileg minden bizonnyal közönséges útonállók gyülekezete volt, ám idővel a klán egyre több tagra tett szert, és lassan átalakultak.
Habár továbbra is főleg bűnözésből éltek, inkább zsoldosseregként folytatták a ténykedésüket.
A középkorra már ők lettek a Távol-Kelet legismertebb orgyilkosszervezete, amely a tagjaitól feltétlen engedelmességet követelt meg azok családjaival együtt, ami egészen a kérdés nélküli önfeláldozásig kiterjedt.
Nem tudni, hogy mikor vezették be azt a gyakorlatot, mely szerint minden új jelentkezőnek valamilyen különleges, az embertársaitól megkülönböztető képességgel kell bírnia.
Ez a kitétel a tagok leszármazottaira is ugyanúgy fennállt.
A klánt a Tanács vezeti, aminek a vezetőjét a Nagymesteri cím illeti meg.
A Nagymester hivatali jelképe a Sárkánymedál, aminek stilizált változata a klántagok pecsétgyűrűjén is szerepel. Minden tag köteles a klán egyenruháját hordani, amely szabály alól csak a tanácstagok és a fedett akciókban résztvevő orgyilkosok jelentenek kivételt.
A klán központja az évszázadok alatt többször változott, jelenleg Szibériában van, bár előtte több évszázadon át Kína észak részén volt található.
Emellett a klán korábban több kisebb bázist is fenntartott, köztük számosat Kína különböző területein, ám ezeket a XXI. század elején nagyrészt felszámolták, amikor a hatodik Sub-Zero vezetésével a Lin Kuei arculatot váltott és zsoldostevékenység helyett békefenntartó jellegű fedett akciók végrehajtására szakosodott.
Habár nem végeztek klasszikusnak mondható alvilági tevékenységet, az orgyilkosságokból befolyó pénz bőven elegendő volt arra, hogy a klán lépést tartson a technika fejlődésével, és a módszereik közé vegyék az elektronikai és számítógépes rendszerek feltörését, az új, modern felszerelések bevetését az akcióik során.
Később ezen is továbbléptek és felállítottak egy saját technológiai kutató- és fejlesztőközpontot.
A XX. század végére komoly áttöréseket értek el a nanotechnológia és a gép-ember fúziós eljárások kidolgozásának terén.
Ekkor kezdett bele a klán a kiborgnindzsa programba, ami azonban a Külső Világ támadásának is köszönhetően végül kudarcba fulladt, és a három elkészült prototípus közül az egyik renegáttá vált, a második eltűnt, a harmadik pedig átmenetileg átvette az uralmat a klán felett, majd az elűzése után megalapított a Tekunin nevű jakuzaszervezetet.
Sub-Zero hatalomra kerülésével a kutatási ágazatot megszüntették és helyette a spirituális egyensúly elérésének módszerei utáni kutatással kezdtek foglalkozni.
Ám amikor a Nagymesternek sikerült elfognia az időközben újra felbukkant elveszettnek hitt második kiborgot, újraindították a tudományos programot, ezúttal azzal a céllal, hogy kiderítsék, miként lehet visszafordítani a nanofúziós folyamatot.
Shirai Ryu
A Shirai Ryu klánt valamikor a VII. század környékén alapította egy renegát Lin Kuei-tag, Takeda, akit a nindzsucu egyik megalapítójaként is jegyez a történelem.
A klán központja Takeda szülőföldjén, Japánban volt található, habár a tevékenységüket a szigetország mellett az ázsiai kontinensen, főleg Kínában is kifejtették.
Takeda klánja nem csak a tevékenységi körében hasonlított a Lin Kuei-re, hanem öltözködésre is.
Takeda ezzel is ingerelni szándékozta a Lin Kuei tanácsát, amivel egyben a saját életét tette kockára.
Mégis, csak öregkorában sikerült a teájába csempészett méreg segítségével végezni vele.
Takeda halála utána Shirai Ryu tovább folytatta a tevékenységét több, mint 1300 éven keresztül, mialatt végig folyamatosan rivalizáltak a Lin Kuei-jel.
A viszálynak végül az 1980-as évek végén egy démon vetett véget, aki egy Lin Kuei-jel kötött alku következtében felkereste az akkorra már Japánba visszaszorított klán központját és minden ott tartózkodót lemészárolt. Feltételezhetően egyetlen túlélő se maradt, vagy ha mégis, azok többé nem kísérelték meg feléleszteni a klánjukat.
Tekunin
Amikor a Lin Kuei nindzsaklán kiborprogramjának első prototípusát, Sektort elűzték a Lin Kuei Nagymesteri posztjáról, a kiborg Japánba menekült, ahol aztán hozzálátott az ottani jakuzaklánok módszeres beszervezésének és/vagy kiirtásának.
Alig egy évtized alatt sikerült az uralma alá hajtania a szigetország alvilágának nagyját.
Majd, miután megfelelő hatalmi és anyagi háttér állt a rendelkezésére, egy sereg tudós és a Lin Kuei-től kimenekített információk segítségével visszafejtette a saját nanotechnológiáját és elkezdte azt tömegesen alkalmazni a beosztottain.
Az így létrejött kiborgklán aztán Tekunin néven vált ismertté.
A Tekunin a 2000-es évek végére intenzív globális terjeszkedésbe kezdett, ami aztán felkeltette a rendfenntartó szervezetek, köztük az Amerikai Különleges Alakulat figyelmét is.
Egy Dél-Amerikában lezajlott légi ütközet után, amelyben odaveszett a Tekunin lebegő erődje/zászlóshajója, a tagokat közvetlenül irányító Sektornak is nyoma veszett, ám a klán tevékenysége nem szűnt meg, így feltételezhető, hogy a kiborgnak sikerült valahogy működőképesnek maradnia.
Az AKA ennek megfelelően pedig tovább folytatja a harcát a bűnszervezet ellen.
Tengu
A Tengu nindzsaklán a szibériai pusztában rendezkedett be.
Elég kevés információ érhető el róluk azon túl, hogy alacsony létszámuk és csekély jelentőségük ellenére valódi ellenfeleiknek tekintik a 2002 környékén a környékre költöző Lin Kuei-t.
A Tengu még a Lin Kuei öltözködési mintáját is átvette, hogy ezzel növeljék a saját szemükben önnön értéküket.
Houan szekta
A Houan szektáról mindössze két információ áll rendelkezésre.
Az egyik, hogy egy ősi, nekromanciát gyakorló szekta voltak, akik feltételezhetően valahol a Himalája területén tevékenykedtek.
A másik, hogy Raiden valamikor a középkorban felkutatta és mind egy szálig kiirtotta őket.
Csak néhány feljegyzés maradt utánuk egy hegy mélyén, távol az esetelges kutató tekintetektől.
Árnyéktestvériség
Az Árnyak Testvérisége (más néven Árnyfivérek, Árnyak Szövetsége, vagy az Árnyéktestvériség) az Árnybirodalom egyetlen és így a legnagyobb hivatalos szervezete volt.
Habár a legtöbb birodalomban orgyilkosok és cselszövők klánjának tűntek, a Testvériség valójában egy vallási szekta volt, melynek tagjai a bukott istent, Shinnokot imádták, és legfőbb céljuk az isten szabadulásának elnyerése volt. Kezdetekben minden árnytestvér a pokolba jutott szellemek sorából került ki, akik a teljes és feltétlen hűségért és a már-már elvakultságot súroló fanatikus odaadásért cserébe olyan árnytestet kaptak Shinnoktól vagy az isten legfőbb mágusától, Quan Chitől, amellyel az Árnybirodalmon kívül is tovább létezhettek.
A testek továbbá erőteljes mágikus potenciállal is bírtak, így azok a tagok, akik úgy döntöttek, az információszerzés vagy orgyilkosság helyett más módon akarják szolgálni a szervezetet, alapos kiképzést kaptak fekete mágiából és nekromanciából.
Ezen utóbbi csoport tagjainak nagyja volt aztán a felelős az Árnybirodalomba tévedt halandók életenergiájának megcsapolásáért és a birodalom fővárosát, Nekrost védelmező mágikus pajzs fenntartásáért.
A Testvériségbe nem csak lidérceket vettek fel.
Az Árnybirodalom minden lénye tagjává válhatott, amennyiben a Testvériség úgy ítélte, megfelelően elkötelezettje az ügyüknek és olyan képességekkel bír, amik a hasznukra lehetnek.
Sok oni és a pokolba tévedt halandó felvételt nyert a Testvériségbe, ami aztán mindannyiuk számára talált testhez illő feladatot, legyen az a pokol valamelyik tartományának felügyelete vagy a beszivárgás más birodalmak hatalmi rendszereibe.
Amikor végül sor került Shinnok visszatérésére, majd az isten újbóli bukására, széthúzás ütötte fel a fejét a szervezetben.
Többek úgy értelmezték, hogy az istenük végül hamisnak bizonyult, és arra törekedtek, hogy a Testvériségből egy olyan szervezetet hozzanak létre, ami immár csakis a maga céljai érdekében próbál hatalmat szerezni.
A Testvériség két részre szakadt, majd lassan felőrlődött, végül megszűnt létezni.
Kis idő elteltével azonban felbukkant a Testvériség egyik legprominensebb alakja, Noob Saibot, akinek sikerült újjászerveznie az Árnyéktestvériséget, immár a saját vezetése alatt.
Saibot ezután megpróbált egy kiborg segítségével kiberdémonokat létrehozni a Testvériség tagjaiból, ám amikor visszatért a Földi Birodalomba a szükséges felszerelésért, nyoma veszett.
Rendgárda
A Rendgárda (hivatalosabb néven Rendbirodalmi Gárda vagy Szeidói Gárda, rövidebb nevén a Gárda) Szeidó hivatalos rendfenntartó és katonai szervezete, a Rendbirodalom lakosságának legnagyobb hányadát foglalkoztató szerv.
A Gárda fennhatósága az egész birodalomra és minden annektált tartományra kiterjed.
A Gárda felépítése a klasszikus hadseregekét követi, mindenki köteles követni a feljebbvalói parancsait, a Gárda főparancsnoka pedig egyedül a szenátusnak tartozik számadással.
A Gárdába hivatalosan csakis szeidanok léphetnek be, ám parancsnoki engedéllyel – melynek kiállításához minimum ezredesi rang szükséges – idegen fajok képviselői is felvételt nyerhetnek.
Minden felvett újonc intenzív kiképzésen esik át, mely után úgymond próbaidőre küldik őket.
Egy bizonyos, nem meghatározott ideig tartó szolgálat után válhatnak csak hivatalosan a Gárda tagjaivá.
Az ezt megelőző idő alatt az újonc bármikor kiléphet, ám utána már nem, a szolgálat egész életre szól.
Káoszpapok
Habár aligha tekinthető klasszikus módon értelmezett szervezetnek, a káoszpapság az egyetlen olyan csoport a Káoszbirodalmon belül, akik az egységes szervezet valamilyen nyomait viselik magukon.
A káoszpapok létének egyetlen célja, hogy minél szélesebb körben elterjesszék a Káoszt.
Egy részük ezt a szülőbirodalmában műveli, ahol is szokványosnak mondható lelki vezetői feladatokat látnak el: fenntartják a Víz templomait, úgynevezett szertartásokat – vagy a káoszbirodalmi megfelelőiket – vezetik és gondoskodnak róla, hogy minden ottani lakos a lehető legkaotikusabb életet élje.
Akadnak mellettük olyanok, akik a birodalmon kívül terjesztik a Káoszt. Különlegességük, hogy a Káoszbirodalom lakosaival ellentétben elsajátítják a „normális” beszédstílust, vagyis mások számára is érthető módon beszélik a legelterjedtebb birodalomközi kereskedőnyelvet.
Ezek a papok szinte minden birodalomban megtalálhatóak, többnyire a helyi bűnöző elemek társaságában.
Legfőbb célpontjuk viszont mindig is a Rendbirodalom volt, ahová a bejutás is legtöbbször lehetetlen a számukra.
Ám amikor ez valamiképpen sikerül, akkor se képesek sokáig észrevétlenül ténykedni a Szeidói Gárda miatt.
A káoszpappá váláshoz nem szükséges semmilyen képzettség, mint ahogy nincsen felvételi procedúra vagy egységes jelképrendszerük sem.
Bárki, aki megfelelő késztetést érez magában a Káosz igéjének terjesztésére, káoszpappá válhat.
Ugyanakkor birodalomközi szinten ezt a megnevezést többnyire kizárólag a káoszbirodalmiakra érkezettekre szokás használni, a más fajba tartozó követőikre nem.
Árnypapok
Az Árnypapok hivatalosan Shao Kahn udvari mágusai, ám köszönhetően annak, hogy a vezetőjük a császár főmágusa, Shang Tsung, a szervezetet még a Külső Világban is inkább Tsung nevével szokás azonosítani.
Azokat a külső világiakat, akikben megtalálható a varázslóképesség csírája, még fiatal koruban elszakítják a családjuktól, hogy a császári erődítmény varázslótornyában oktassák ki őket a harcművészetekre és a mágia használatára.
Azok, akik túlélik a kiképzést, egy mágikus szertartás keretében elnyerik a köpenyüket, az Árnypapság hivatali jelképét.
A papság két fő feladatot lát el Kahn birodalmában.
Először is ők őrzik a Külső Világ különböző tartományait összekötő mágikus átjárókat.
A kisebb forgalmú és stratégiailag kevésbé fontos átjárókat általában egy árnypap őrzi, esetleg néhány katona társaságában, a fontosabb csomópontokban azonban nem ritka, hogy egy kisebb osztag árnypap álljon őrt.
Ugyanakkor ők Shao Kahn udvarának mágusai is.
Az itteni feladataik a jóslástól kezdve a varázserejű főzetek keverésén át a foglyok mágikus kínzásáig szinte minden olyan feladatra kiterjed, amihez mágikus képzettségre vagy az egyszerű harcosok képességeit meghaladó jártasságokra van szükség.
Az udvari mágusok csakis Shang Tsungtól kapják a parancsaikat, nem állnak közvetlen kapcsolatban a császárral, kivéve ha az személyesen hívatja magához valamelyiküket – amire ritkán kerül sor a külső világi udvart belengő bizalmatlanság okán.
A papság szervezetének belső működése nem ismert.
Soha, egyetlen kívülálló se tudott betekintést nyerni a csoport felépítésébe és működésébe, az se biztos, hogy létezik hierarchia náluk azon túl, hogy mindannyian Shang Tsungnak kötelesek engedelmeskedni.
Azt illetően is számos találgatás létezik, különbözik-e a tagok ereje, vagy mind egyforma hatalommal bírnak.
Ám még abban sem ért egyet mindenki, hogy az árnypapok élőlények-e, vagy a felavatásuk során valamiféle lidérccé vagy démonféleséggé változnak.
És még senki se akadt, aki be tudott volna férkőzni a szervezetükbe, hogy kideríthesse ezt.
Onaga hívei
Egy ismeretlen nevű szekta, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megvédje az utolsó sárkánytojást, amibe a Sárkánykirály, Onaga lelkét menekítették, miután azt orvul megmérgezte a legfőbb tanácsadója, a későbbi külső világi császár.
Nem sok adat létezik a tevékenységükről azon túl, hogy a tojást egy lávató fenekére rejtették és hogy elfogták az édeniai tűzelementált, Blaze-t, hogy egy rá bocsátott varázslattal arra kényszerítsék, őrizze a meg nem született sárkánykölyköt.
A Blaze elfogása utáni időszakot követően nyomtalanul eltűntek a Külső Világból, és azóta se hallott senki se felőlük.
Sárkánysereg/Sárkánykirály serege
A Birodalmak történetének egyik legnagyobb és legerősebb hadseregét Onaga, a Külső Világ utolsó Sárkánykirálya állította fel évmilliókkal ezelőtt.
A sereg olyan erős volt, hogy csakis az Idősebb Istenek szállhattak volna szembe vele.
Egyes legendák szerint a Sárkánysereg lértezése okán vezették be a Halálos Viadalok rendszerét, máskülönben Onaga néhány évezred alatt leigázta volna az összes dimenziót.
A sereg legyőzhetetlenségének két titka volt.
Az egyik, hogy Onaga hatalmában állt bármelyik katonájának feltámasztása.
A sereg ezáltal sohasem torpant meg, mert nem szenvedhettek veszteséget, akármennyit vágott le közülük az ellenség.
A másik, hogy számos élőhalott volt a soraikban: olyan porhüvelyek, melyeket Onaga folyamatosan friss lelkekkel töltött fel.
A testek maguk gyakorlatilag elpusztíthatatlanok voltak, ám egyetlen lélek sem maradt meg bennük sokáig, hamar elhasználták őket.
Onaga halála után a hívei elrejtették az élőhalott katonákat egy kriptába, hogy ott várják meg a Sárkánykirály megjövendölt újjászületését.
A sereg maradéka pedig lassan lemorzsolódott – Onaga hatalma nélkül, amely folyamatosan feltámasztotta őket, a létszámuk hamar apadni kezdett új uruk, Shao Kahn keze alatt.
Végül a Sárkánysereg feloszlott, a helyüket a tarkaták és a Külső Világ egyéb harcos nemzetei vették át.
Császári gárda
A Külső Világ császára úgy biztosította, hogy senki se dacolhasson vele a birodalmi székhelyén, hogy a palota teljes személyzete a legkiválóbb katonáiból állt össze.
A foglároktól kezdve a szolgálókon át egészen a trónterem magasan képzett elit testőrségéig minden egyes palotabéli Shao Kahn hadseregének legjavából kerül ki; olyanokból, akik előtte a harcmezőn már bizonyították a kegyetlenségüket, vérszomjukat, harci tudásukat és az uralkodó iránti hűségüket.
A mindennapi teendőkön túl a Gárda szokványos harci feladatokat is ellát.
Ezen kívül rájuk bízzák azokat a különleges feladatokat, melyke nem kívánnak varázserőt.
Ők őrzik a kulcsfontosságú utakat, elkísérik az Árnyékpapokat, illetve szabotázsakciókat és merényleteket hajtanak végre, ha a császár úgy kívánja.
Legtöbbször mégis inkább a palotaőrséggel azonosítják őket, mivel ez a legnagyobb presztízzsel járó tisztség a soraikban.
A Vörös Sárkány néven ismert alvilági szervezetet a Földre küldött édeniai félisten, Daegon alapította, miután egy téves riasztás miatt korábban ébredt fel mágikus álmából, mint kellett volna.
Emiatt az elméje is megbomlott és bosszút esküdött a családja ellen.
A szervezet létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy felkutassa a még mindig alvó ikertestvérét, Tavent, és végezzen vele, miáltal ő vált volna az apjuk hagyatékának egyedüli örökösévé.
A globális, később birodalmak között váló kutatás költségeit illegális tevékenységből fedezte, ami aztán egy egyre népesebb szervezet kialakulásához vezetett.
Az idő múlásával a Vörös Sárkány egy egész bolygót átfogó szindikátussá fejlődött, melynek minden országban és főbb vállalati csoportban voltak érdekeltségei illetve összekötői.
A klánt a Nagymester, vagyis maga Daegon vezette a megalakulása óta, ám hogy megőrizze a névtelenségét és hogy elkerülje a valódi származásának felfedését a szervezet tagjai előtt, időről időre kinevezett maga mellé egy megbízott Nagymestert, hogy ő játssza el a vezető szerepét.
Daegon létezéséről a megbízotton kívül csak egy maroknyian tudtak, és az ő esetükben is gondoskodtak róla, hogy semmilyen módon ne derülhessen ki a titok.
Habár nem csak a Nagymester valódi kiléte számított féltve őrzött titoknak a klánban.
Bárkit, aki csak a társaság nevét ki merészelte ejteni egy kívülálló előtt, esetleg megmutatta a belépéskor kapott rituális tetoválását - ami egy vörös sárkányt, a klán jelképét ábrázolta -, vagy azokat, akik bármilyen forrásból meghallották, hogy egy ilyen szervezet létezik, azon nyomban meggyilkoltatták.
Közel félezer éven keresztül sikerült fenntartani a klánt úgy, hogy egyetlen hivatalos szervezet sem szerzett tudomást róla.
Egészen a XX. század közepéig, amikor is a japán tagozat feje fellázadt és a délkelet-ázsiai klántagok nagyjával együtt kivált, hogy megalapítsa a Fekete Sárkányt.
A renegátok elleni hadakozás arra kényszerítette a Vörös Sárkányt, hogy veszélyesebb akciókba kezdjen és saját magánhadsereget szervezzen, ami végül oda vezetett, hogy a XXI. század elején egy félresikerült akció miatt az amerikai hatóságok tudomást szereztek a létükről.
A helyzetet tovább rontotta Taven állítólagos felbukkanása, ami végül elhozta a teljes lelepleződést, és egyben Daegon bukását.
Fekete Sárkány
1947-ben Uesiba Morihei, az aikidó alapítója és egyben a Vörös Sárkány japán tagozatának feje megelégelte a szervezete által rákényszerített szabályokat, és hivatalosan is kivált több száz követőjével együtt a szervezetből, hogy megalapítsa a Fekete Sárkányt, amely klán aztán igen hamar kivette a részét Ázsiai alvilági tevékenységének minden elképzelhető ágazatában.
A klán aktivitása hamar kinőtte a Tokió-Hong Kong tengelyt és átterjedt Európára és az amerikai kontinensekre is. Erre válaszként az Egyesült Államok kormánya megalakította a Különleges Alakulatot, amely nem sokkal később a kormányok és az Interpol közti megállapodások értelmében globális fennhatóságot kapott.
1992-ben a Fekete Sárkány akkori vezetőjét, a Kano néven ismert ausztrál származású, bár Távol-Keleten nevelkedett orgyilkost sikerült elfogni és elzárni az Alakulat egyik támaszpontján.
Ám Kano pár társa segítségével megszökött, és egészen Hong Kongig jutott, ahonnan aztán belekeveredett az utolsó földi Halálos Viadal eseményeibe az egyik üldözőjével együtt.
A Torna után Kano eltűnt, a Fekete Sárkányban pedig hatalmi belviszályok alakultak ki.
Ez végül a Vörös Sárkány hathatós közbenjárásával odáig vezetett, hogy tíz éven belül az amerikai rendfenntartó erőknek sikerült elfogniuk vagy megölniük a szervezet utolsó tagját is.
Ám egy túlélő mégis akadt Kabal személyében, aki egymaga látott hozzá a klán újjáépítésének.
Az új klán azonban inkább maradt a közönséges utcai bűnözés színvonalán, nem jelentettek már olyan komoly nemzetközi fenyegetést, mint az elődeik.
Amerikai Különleges Alakulat
A nyolcvanas években, miután a Fekete Sárkány néven ismert tokiói-Hong Kong-i bűnszindikátus tevékenysége Ázsiáról átterjedt a többi kontinensre, köztük Észak-Amerikára is, az USA kormánya felállította az Amerikai Különleges Alakulatot (AKA) azzal a kizárólagos céllal, hogy számolják fel a Fekete Sárkány tevékenységét.
Az alakulat jelentős pénzügyi forrást és komoly kutató-fejlesztő részleget kapott, melynek következtében hamar sikerült hatékonyan fellépniük a Fekete Sárkány ellen és visszaszorítaniuk az USA-béli tevékenységeiket.
Ez azt vonta magával, hogy az ENSZ és az Interpol globális fennhatóságot biztosított számukra a tevékenységük Amerikán kívülre terjesztéséhez.
És egyben azt is, hogy a Fekete Sárkány feje személyesen is az Egyesült Államokba utazott, hogy felvegye a harcot az Alakulat ellen.
Jackson Briggs hadnagynak azonban sikerült elfognia őt, bár nem sokkal később a bűnvezér megszökött.
Az üldöztetése során két ügynök kapcsolatba került a Halálos Viadalok intézményével és értesültek arról, hogy a Föld valójában csak egy a számos extradimenzionális birodalom közül, melyek egyike, a Külső Világ komoly inváziós szándékkal lépett fel a Föld ellen.
Az ügynökök jelentették a felfedezéseiket az USA kormányának, ám az nem hitte el a bolygón kívüli, természetfeletti képességekkel bíró uralkodó létezését egészen addig, amíg az egy invázió keretében kis híján kipusztította az egész Földet.
Miután néhány túlélőnek pár külső segítő segítségével sikerült elhárítania a veszélyt és visszaállítani a támadás előtti állapotokat, az ENSZ átértékelte a globális védelmi stratégiát.
Létrehozták a különleges Alakulaton belül a Külvilág Felügyelő Ügynökséget (KFÜ).
Az Alakulat központi részének céljai azonban változatlanok voltak, tovább folyt a harc a Fekete Sárkány ellen, amit végül az ezredforduló után nem sokkal sikerült megnyerniük.
Az Alakulat léte ekkor komoly veszélybe került, lévén hogy nem volt már ki ellen bevetni őket, ráadásul egy ismeretlen eredetű robbanás miatt odaveszett a teljes KFÜ és vele együtt a legfőbb kutatórészleg is.
Ám egy japán jakuzaklán, a Tekunin előretörése arra késztette az ENSZ-et, hogy tovább folytassa a programot.
A Tekunin elleni küzdelem sokkal komolyabb erőfeszítésnek bizonyult, mint számítani lehetett, köszönhetően a jakuzák minden képzeletet felülmúló technológiai fejlettségének.
A küzdelem nagyobb visszhangot is kapott, különösen amikor egy összecsapás egészen egy teljes körű légi ütközetig fajult egy dél-amerikai dzsungel felett.
Továbbá egyre több hírszerzői jelentés érkezett a Földön kívüli ellenséges tevékenységekről, így az Alakulat szerepe még nagyobb méreteket kezdett ölteni.
A Különleges Alakulat a jövőben tovább folytatja a küzdelmet a Tekunin felett, ugyanakkor fel kell készülniük arra, hogy lehet, nemsokára nekik kel majd megvédeniük az egész bolygót egy azon kívülről érkező fenyegetéssel szemben.
Külvilág Felügyelő Ügynökség
A Külső Világ sikertelen inváziója után az USA kormánya és a szövetségeseik felülértékelték a védelmi stratégiáról alkotott elképzeléseiket és megállapodtak egy bolygón kívüli fenyegetések elhárításával megbízott ügynökség felállításáról.
Az ügynökséget a már akkor globális fennhatósággal bíró AKA alá rendelték.
Az újonnan alakult Külvilág Felügyelő Ügynökség (KFÜ) feladatai közé tartozott a bolygón található dimenzionális átjárók felkutatása és lezárása, egy kontrollálható alternatíva kifejlesztése a Földön kívüli létsíkok - köztük is legfőképp a Külső Világ - felkeresésére, illetve ezek teljes körű felderítése és az ott található veszélyforrások elleni védelmi stratégia felállítása.
Az első direktívát kb. öt év alatt sikerült teljesíteni, az utolsó átjárót megközelítőleg akkor semmisítették meg, amikor sikerült az Alakulatnak is leszámolnia a Fekete Sárkány klánnal.
A birodalmak feltérképezése azok száma és mérete miatt lassan haladt, mégis igen hamar igen ígéretes eredményeket sikerült elérni benne.
Ám 2004-ben, hat évvel a KFÜ alapítása után egy kísérleti iontöltet felrobbant az ügynökség föld alá épített bázisán és megsemmisítette a teljes komplexumot, benne minden személyzettel és felszereléssel.
Csak az éppen bolygón kívül tartózkodó ügynökök maradtak életben, akiket aztán visszahelyeztek a Különleges Alakulatba.
Később azonban ismét előtérbe került a Földön kívüli utazás, amikor kiderült, újabb veszedelmek fenyegetik a bolygó biztonságát. Ám ezúttal már az Alakulat maga intézte ezek felügyeletét.
Fény rendje
A Fény Rendje a Földi Birodalom egyik legrégebb óta létező vallási szervezete.
Habár a Rend jelenleg legfőképp a buddhista tanokat követi, tagjai a bolygó minden nemzetségéből, rasszából és vallásából kerülnek ki.
A Rendet az apátok gyűlése vezeti, de szokványos értelemben vett irányítása nincs, mint ahogy kinevezett központja sem – bár általában a közép-kínai monostort ennek szokás tekinteni.
A Rend tagságának nagyját a spirituális megvilágosodást keresők teszik ki és ők azok, akik nyilvánosan hirdetik a Rend tanait és képviselik a Fény Rendjét a világ színe előtt.
Elsődleges céljuk az emberiség nemzetei között húzódó ellentétek feloldása és egy egységes, békés világ megteremtése az eljövendő nemzedékek számára.
Habár ezt többnyire a buddhista tanok segítségével igyekeznek elérni, a Rend maga hivatalosan nem képvisel semmilyen vallási vagy politikai érdeket, szigorúan humanisták.
A Rend másik ágazata a shaolin szerzetesek rendje, akik központja a Délkelet-Kínában fekvő Wu Shi Akadémia.
Az ő feladatuk a Földi Birodalom megvédése a külső támadásokkal szemben.
Évezredeken át ők voltak az emberi faj legelső védvonala a különféle birodalmakból érkező hadakkal, varázslókkal és démonokkal szemben.
Ezért esett rájuk elsődlegesen a Föld védőistenének választása akkor is, amikor a Külső Világ hódítási szándékának bejelentése után kihirdették a Halálos Viadalokat.
A Fény Rendjének bajnoka, Nagy Kung Lao akadályozta meg a Külső Világot a tizedik győzelem elérésében, és az ő tanításának nyomában alakult meg aztán a Rend legtitkosabb szektája, a Fehér Lótusz Társaság.
Habár a Fény Rendje a XX. század végén számos komolyabb csapást is elszenvedett a Wu Shi Akadémia elvesztésétől kezdve a bajnokuk meggyilkolásáig, töretlenül folytatják a harcot az igazságtalansággal és a sötétség hadaival szemben.
Wu Shi Akadémia
A Wu Shi Akadémiát valamikor az V. században alapította meg a Fény Rendjének shaolin ágazata.
Az akadémia szolgál az eljövendő nemzedékek harcosainak kiképzési helyszínéül, és egyben a shaolin rend központjául is.
Az akadémián jó pár nevezetes harcművész megfordult már az évszázadok során, hogy átadhassa a tudását az ifjabb nemzedékeknek.
Az akadémiát a fennállása óta többször is érte támadás, ám az idők folyamán erődítménnyé alakított épületegyüttes mindössze kétszer szenvedett el súlyos károkat.
Az elsőre a földi időszámítás szerinti 1993-as évben került sor, amikor is egy sereg tarkata átszökött a Földi Birodalomba és meglepetésszerűen megtámadta az akadémiát.
A szerzetesek és a tanítványok nagyja is odaveszett, és egy ideig úgy nézett ki, a Fény Rendje meg se próbálja újjáépíteni az Akadémiát.
Ám a Külső Világ ellen folytatott harcok arra kényszerítették a rendet, hogy tovább folytassa a harcosok kiképzését, így a bajnok, Liu Kang és az akadémia saját bajnoka, Kung Lao magára vállalta az új tanítványok és tanárok toborzását. A XXI. század hajnalára sikerült visszaállítani az akadémia működését, ám ez a nyugalom nem maradt fenn sokáig, mert két évre rá meggyilkolták az akadémia falai közt Liu Kanget, akinek az élőhalottként visszatért teste újabb mészárlást rendezett az akadémia falain belül.
Jelen pillanatban így ismételten kétségessé vált, hogy a békeszerető Fény Rendje hajlandó lesz-e ilyen események tükrében tovább fenntartani az akadémiát.
(Megjegyzés: A Mortal Kombat világában a shaolin egy buddhista ágazatot, és nem csak a Henan tartományi templomkomplexumot jelöli.)
Fehér Lótusz Társaság
Vitatott, hogy pontosan mikor és ki alapította a Fehér Lótusz Társaságot.
Egyesek szerint Nagy Kung Lao még életében elkezdett olyan híveket gyűjteni maga köré a Fény Rendjén belül, akikre azoknak a titkoknak az őrzését bízta, amiket senki másra nem mert.
Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a Fény Rendjének apátjai Raidennel közösen alapították meg a társaságot, hogy az általuk kiválasztott kevesekre bízzák a Szent Amulett rejtekhelyének titkát, akárcsak az összes többi ismeretet, amelyeket addig csak a Rend legbelsőbb köreinek apátjai tudhattak.
Mindössze annyi a bizonyos a Társasággal kapcsolatban, hogy a tagjainak nagyja a Fény Rendjének soraiból kerül ki, bár akadnak olyanok is, akiket az aktuális tagok ajánlásával választanak be maguk közé.
A tagság egyetlen kitétele az, hogy a harcosnak a Földi Birodalomból kell származnia és megfelelő harcművészeti tudással kell bírnia.
A Társaság egyetlen jelképe egy nyolcszirmú lótuszvirággal díszített homlokpánt, bár a viselése nem kötelező, mint ahogy a tagság sem.
A Társaság központja hivatalosan a Közép-Kínai-hegység egyik nehezen megközelíthető szurdokában van, ugyanakkor az elmúlt félezer évben leginkább a Wu Shi Akadémián tartózkodott a tagok legtöbbje, már csak a könnyebb megközelíthetőség végett is.
A pontos számukról nincsenek feljegyzések, mint ahogy a gyűléseikről sem: soha, semmit nem vetettek papírra.
Ez a titkolózás viszont kis híján a Fehér Lótusz végzetéhez is vezetett, amikor 1993-ban egy tarkata támadás következtében kettő híján az összes akkori tagjuk odaveszett a Wu Shi Akadémia tanáraival és tanítványaival együtt. A két megmaradt tag, Liu Kang és Kung Lao a rá következő másfél évtizedben több lehetséges jelöltet is felkerestek, hogy kibővítsék a taglétszámot, ám a próbálkozásaik nem jártak sikerrel.
Liu Kang halálával pedig a Társaság gyakorlatilag megszűnt létezni, habár Kung Lao nem adta fel a reményt, hogy életben tartsa az őse tanításait hordozó Fehér Lótuszt.
Lin Kuei
A Lin Kuei (szó szerinti jelentése: erdei démonok) klán pontos megalapításának időpontja kevesek számára ismert, a klán saját archívumai is csak homályos sejtéseket tartalmaztak ezt illetően.
Mindenesetre az már biztosabb, hogy a klán igen komoly hatalomra tett szert a középkori Kínában, annyira, hogy valamikor a VII. század környékén már belhatalmi viszályok is kialakultak benne, aminek eredményeképp az egyik legprominensebb tagjuk, Takeda, kivált és a szülőföldjén, Japánban megalapította a saját klánját Shirai Ryu néven. Ez aztán egy közel 1400 évig tartó viszály kezdete is volt egyben a két klán között, aminek egy démon vetett véget, miután egy alku következtében kiirtotta a Shirai Ryu klánt a Lin Kuei számára.
A Lin Kuei eredetileg minden bizonnyal közönséges útonállók gyülekezete volt, ám idővel a klán egyre több tagra tett szert, és lassan átalakultak.
Habár továbbra is főleg bűnözésből éltek, inkább zsoldosseregként folytatták a ténykedésüket.
A középkorra már ők lettek a Távol-Kelet legismertebb orgyilkosszervezete, amely a tagjaitól feltétlen engedelmességet követelt meg azok családjaival együtt, ami egészen a kérdés nélküli önfeláldozásig kiterjedt.
Nem tudni, hogy mikor vezették be azt a gyakorlatot, mely szerint minden új jelentkezőnek valamilyen különleges, az embertársaitól megkülönböztető képességgel kell bírnia.
Ez a kitétel a tagok leszármazottaira is ugyanúgy fennállt.
A klánt a Tanács vezeti, aminek a vezetőjét a Nagymesteri cím illeti meg.
A Nagymester hivatali jelképe a Sárkánymedál, aminek stilizált változata a klántagok pecsétgyűrűjén is szerepel. Minden tag köteles a klán egyenruháját hordani, amely szabály alól csak a tanácstagok és a fedett akciókban résztvevő orgyilkosok jelentenek kivételt.
A klán központja az évszázadok alatt többször változott, jelenleg Szibériában van, bár előtte több évszázadon át Kína észak részén volt található.
Emellett a klán korábban több kisebb bázist is fenntartott, köztük számosat Kína különböző területein, ám ezeket a XXI. század elején nagyrészt felszámolták, amikor a hatodik Sub-Zero vezetésével a Lin Kuei arculatot váltott és zsoldostevékenység helyett békefenntartó jellegű fedett akciók végrehajtására szakosodott.
Habár nem végeztek klasszikusnak mondható alvilági tevékenységet, az orgyilkosságokból befolyó pénz bőven elegendő volt arra, hogy a klán lépést tartson a technika fejlődésével, és a módszereik közé vegyék az elektronikai és számítógépes rendszerek feltörését, az új, modern felszerelések bevetését az akcióik során.
Később ezen is továbbléptek és felállítottak egy saját technológiai kutató- és fejlesztőközpontot.
A XX. század végére komoly áttöréseket értek el a nanotechnológia és a gép-ember fúziós eljárások kidolgozásának terén.
Ekkor kezdett bele a klán a kiborgnindzsa programba, ami azonban a Külső Világ támadásának is köszönhetően végül kudarcba fulladt, és a három elkészült prototípus közül az egyik renegáttá vált, a második eltűnt, a harmadik pedig átmenetileg átvette az uralmat a klán felett, majd az elűzése után megalapított a Tekunin nevű jakuzaszervezetet.
Sub-Zero hatalomra kerülésével a kutatási ágazatot megszüntették és helyette a spirituális egyensúly elérésének módszerei utáni kutatással kezdtek foglalkozni.
Ám amikor a Nagymesternek sikerült elfognia az időközben újra felbukkant elveszettnek hitt második kiborgot, újraindították a tudományos programot, ezúttal azzal a céllal, hogy kiderítsék, miként lehet visszafordítani a nanofúziós folyamatot.
Shirai Ryu
A Shirai Ryu klánt valamikor a VII. század környékén alapította egy renegát Lin Kuei-tag, Takeda, akit a nindzsucu egyik megalapítójaként is jegyez a történelem.
A klán központja Takeda szülőföldjén, Japánban volt található, habár a tevékenységüket a szigetország mellett az ázsiai kontinensen, főleg Kínában is kifejtették.
Takeda klánja nem csak a tevékenységi körében hasonlított a Lin Kuei-re, hanem öltözködésre is.
Takeda ezzel is ingerelni szándékozta a Lin Kuei tanácsát, amivel egyben a saját életét tette kockára.
Mégis, csak öregkorában sikerült a teájába csempészett méreg segítségével végezni vele.
Takeda halála utána Shirai Ryu tovább folytatta a tevékenységét több, mint 1300 éven keresztül, mialatt végig folyamatosan rivalizáltak a Lin Kuei-jel.
A viszálynak végül az 1980-as évek végén egy démon vetett véget, aki egy Lin Kuei-jel kötött alku következtében felkereste az akkorra már Japánba visszaszorított klán központját és minden ott tartózkodót lemészárolt. Feltételezhetően egyetlen túlélő se maradt, vagy ha mégis, azok többé nem kísérelték meg feléleszteni a klánjukat.
Tekunin
Amikor a Lin Kuei nindzsaklán kiborprogramjának első prototípusát, Sektort elűzték a Lin Kuei Nagymesteri posztjáról, a kiborg Japánba menekült, ahol aztán hozzálátott az ottani jakuzaklánok módszeres beszervezésének és/vagy kiirtásának.
Alig egy évtized alatt sikerült az uralma alá hajtania a szigetország alvilágának nagyját.
Majd, miután megfelelő hatalmi és anyagi háttér állt a rendelkezésére, egy sereg tudós és a Lin Kuei-től kimenekített információk segítségével visszafejtette a saját nanotechnológiáját és elkezdte azt tömegesen alkalmazni a beosztottain.
Az így létrejött kiborgklán aztán Tekunin néven vált ismertté.
A Tekunin a 2000-es évek végére intenzív globális terjeszkedésbe kezdett, ami aztán felkeltette a rendfenntartó szervezetek, köztük az Amerikai Különleges Alakulat figyelmét is.
Egy Dél-Amerikában lezajlott légi ütközet után, amelyben odaveszett a Tekunin lebegő erődje/zászlóshajója, a tagokat közvetlenül irányító Sektornak is nyoma veszett, ám a klán tevékenysége nem szűnt meg, így feltételezhető, hogy a kiborgnak sikerült valahogy működőképesnek maradnia.
Az AKA ennek megfelelően pedig tovább folytatja a harcát a bűnszervezet ellen.
Tengu
A Tengu nindzsaklán a szibériai pusztában rendezkedett be.
Elég kevés információ érhető el róluk azon túl, hogy alacsony létszámuk és csekély jelentőségük ellenére valódi ellenfeleiknek tekintik a 2002 környékén a környékre költöző Lin Kuei-t.
A Tengu még a Lin Kuei öltözködési mintáját is átvette, hogy ezzel növeljék a saját szemükben önnön értéküket.
Houan szekta
A Houan szektáról mindössze két információ áll rendelkezésre.
Az egyik, hogy egy ősi, nekromanciát gyakorló szekta voltak, akik feltételezhetően valahol a Himalája területén tevékenykedtek.
A másik, hogy Raiden valamikor a középkorban felkutatta és mind egy szálig kiirtotta őket.
Csak néhány feljegyzés maradt utánuk egy hegy mélyén, távol az esetelges kutató tekintetektől.
Árnyéktestvériség
Az Árnyak Testvérisége (más néven Árnyfivérek, Árnyak Szövetsége, vagy az Árnyéktestvériség) az Árnybirodalom egyetlen és így a legnagyobb hivatalos szervezete volt.
Habár a legtöbb birodalomban orgyilkosok és cselszövők klánjának tűntek, a Testvériség valójában egy vallási szekta volt, melynek tagjai a bukott istent, Shinnokot imádták, és legfőbb céljuk az isten szabadulásának elnyerése volt. Kezdetekben minden árnytestvér a pokolba jutott szellemek sorából került ki, akik a teljes és feltétlen hűségért és a már-már elvakultságot súroló fanatikus odaadásért cserébe olyan árnytestet kaptak Shinnoktól vagy az isten legfőbb mágusától, Quan Chitől, amellyel az Árnybirodalmon kívül is tovább létezhettek.
A testek továbbá erőteljes mágikus potenciállal is bírtak, így azok a tagok, akik úgy döntöttek, az információszerzés vagy orgyilkosság helyett más módon akarják szolgálni a szervezetet, alapos kiképzést kaptak fekete mágiából és nekromanciából.
Ezen utóbbi csoport tagjainak nagyja volt aztán a felelős az Árnybirodalomba tévedt halandók életenergiájának megcsapolásáért és a birodalom fővárosát, Nekrost védelmező mágikus pajzs fenntartásáért.
A Testvériségbe nem csak lidérceket vettek fel.
Az Árnybirodalom minden lénye tagjává válhatott, amennyiben a Testvériség úgy ítélte, megfelelően elkötelezettje az ügyüknek és olyan képességekkel bír, amik a hasznukra lehetnek.
Sok oni és a pokolba tévedt halandó felvételt nyert a Testvériségbe, ami aztán mindannyiuk számára talált testhez illő feladatot, legyen az a pokol valamelyik tartományának felügyelete vagy a beszivárgás más birodalmak hatalmi rendszereibe.
Amikor végül sor került Shinnok visszatérésére, majd az isten újbóli bukására, széthúzás ütötte fel a fejét a szervezetben.
Többek úgy értelmezték, hogy az istenük végül hamisnak bizonyult, és arra törekedtek, hogy a Testvériségből egy olyan szervezetet hozzanak létre, ami immár csakis a maga céljai érdekében próbál hatalmat szerezni.
A Testvériség két részre szakadt, majd lassan felőrlődött, végül megszűnt létezni.
Kis idő elteltével azonban felbukkant a Testvériség egyik legprominensebb alakja, Noob Saibot, akinek sikerült újjászerveznie az Árnyéktestvériséget, immár a saját vezetése alatt.
Saibot ezután megpróbált egy kiborg segítségével kiberdémonokat létrehozni a Testvériség tagjaiból, ám amikor visszatért a Földi Birodalomba a szükséges felszerelésért, nyoma veszett.
Rendgárda
A Rendgárda (hivatalosabb néven Rendbirodalmi Gárda vagy Szeidói Gárda, rövidebb nevén a Gárda) Szeidó hivatalos rendfenntartó és katonai szervezete, a Rendbirodalom lakosságának legnagyobb hányadát foglalkoztató szerv.
A Gárda fennhatósága az egész birodalomra és minden annektált tartományra kiterjed.
A Gárda felépítése a klasszikus hadseregekét követi, mindenki köteles követni a feljebbvalói parancsait, a Gárda főparancsnoka pedig egyedül a szenátusnak tartozik számadással.
A Gárdába hivatalosan csakis szeidanok léphetnek be, ám parancsnoki engedéllyel – melynek kiállításához minimum ezredesi rang szükséges – idegen fajok képviselői is felvételt nyerhetnek.
Minden felvett újonc intenzív kiképzésen esik át, mely után úgymond próbaidőre küldik őket.
Egy bizonyos, nem meghatározott ideig tartó szolgálat után válhatnak csak hivatalosan a Gárda tagjaivá.
Az ezt megelőző idő alatt az újonc bármikor kiléphet, ám utána már nem, a szolgálat egész életre szól.
Káoszpapok
Habár aligha tekinthető klasszikus módon értelmezett szervezetnek, a káoszpapság az egyetlen olyan csoport a Káoszbirodalmon belül, akik az egységes szervezet valamilyen nyomait viselik magukon.
A káoszpapok létének egyetlen célja, hogy minél szélesebb körben elterjesszék a Káoszt.
Egy részük ezt a szülőbirodalmában műveli, ahol is szokványosnak mondható lelki vezetői feladatokat látnak el: fenntartják a Víz templomait, úgynevezett szertartásokat – vagy a káoszbirodalmi megfelelőiket – vezetik és gondoskodnak róla, hogy minden ottani lakos a lehető legkaotikusabb életet élje.
Akadnak mellettük olyanok, akik a birodalmon kívül terjesztik a Káoszt. Különlegességük, hogy a Káoszbirodalom lakosaival ellentétben elsajátítják a „normális” beszédstílust, vagyis mások számára is érthető módon beszélik a legelterjedtebb birodalomközi kereskedőnyelvet.
Ezek a papok szinte minden birodalomban megtalálhatóak, többnyire a helyi bűnöző elemek társaságában.
Legfőbb célpontjuk viszont mindig is a Rendbirodalom volt, ahová a bejutás is legtöbbször lehetetlen a számukra.
Ám amikor ez valamiképpen sikerül, akkor se képesek sokáig észrevétlenül ténykedni a Szeidói Gárda miatt.
A káoszpappá váláshoz nem szükséges semmilyen képzettség, mint ahogy nincsen felvételi procedúra vagy egységes jelképrendszerük sem.
Bárki, aki megfelelő késztetést érez magában a Káosz igéjének terjesztésére, káoszpappá válhat.
Ugyanakkor birodalomközi szinten ezt a megnevezést többnyire kizárólag a káoszbirodalmiakra érkezettekre szokás használni, a más fajba tartozó követőikre nem.
Árnypapok
Az Árnypapok hivatalosan Shao Kahn udvari mágusai, ám köszönhetően annak, hogy a vezetőjük a császár főmágusa, Shang Tsung, a szervezetet még a Külső Világban is inkább Tsung nevével szokás azonosítani.
Azokat a külső világiakat, akikben megtalálható a varázslóképesség csírája, még fiatal koruban elszakítják a családjuktól, hogy a császári erődítmény varázslótornyában oktassák ki őket a harcművészetekre és a mágia használatára.
Azok, akik túlélik a kiképzést, egy mágikus szertartás keretében elnyerik a köpenyüket, az Árnypapság hivatali jelképét.
A papság két fő feladatot lát el Kahn birodalmában.
Először is ők őrzik a Külső Világ különböző tartományait összekötő mágikus átjárókat.
A kisebb forgalmú és stratégiailag kevésbé fontos átjárókat általában egy árnypap őrzi, esetleg néhány katona társaságában, a fontosabb csomópontokban azonban nem ritka, hogy egy kisebb osztag árnypap álljon őrt.
Ugyanakkor ők Shao Kahn udvarának mágusai is.
Az itteni feladataik a jóslástól kezdve a varázserejű főzetek keverésén át a foglyok mágikus kínzásáig szinte minden olyan feladatra kiterjed, amihez mágikus képzettségre vagy az egyszerű harcosok képességeit meghaladó jártasságokra van szükség.
Az udvari mágusok csakis Shang Tsungtól kapják a parancsaikat, nem állnak közvetlen kapcsolatban a császárral, kivéve ha az személyesen hívatja magához valamelyiküket – amire ritkán kerül sor a külső világi udvart belengő bizalmatlanság okán.
A papság szervezetének belső működése nem ismert.
Soha, egyetlen kívülálló se tudott betekintést nyerni a csoport felépítésébe és működésébe, az se biztos, hogy létezik hierarchia náluk azon túl, hogy mindannyian Shang Tsungnak kötelesek engedelmeskedni.
Azt illetően is számos találgatás létezik, különbözik-e a tagok ereje, vagy mind egyforma hatalommal bírnak.
Ám még abban sem ért egyet mindenki, hogy az árnypapok élőlények-e, vagy a felavatásuk során valamiféle lidérccé vagy démonféleséggé változnak.
És még senki se akadt, aki be tudott volna férkőzni a szervezetükbe, hogy kideríthesse ezt.
Onaga hívei
Egy ismeretlen nevű szekta, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megvédje az utolsó sárkánytojást, amibe a Sárkánykirály, Onaga lelkét menekítették, miután azt orvul megmérgezte a legfőbb tanácsadója, a későbbi külső világi császár.
Nem sok adat létezik a tevékenységükről azon túl, hogy a tojást egy lávató fenekére rejtették és hogy elfogták az édeniai tűzelementált, Blaze-t, hogy egy rá bocsátott varázslattal arra kényszerítsék, őrizze a meg nem született sárkánykölyköt.
A Blaze elfogása utáni időszakot követően nyomtalanul eltűntek a Külső Világból, és azóta se hallott senki se felőlük.
Sárkánysereg/Sárkánykirály serege
A Birodalmak történetének egyik legnagyobb és legerősebb hadseregét Onaga, a Külső Világ utolsó Sárkánykirálya állította fel évmilliókkal ezelőtt.
A sereg olyan erős volt, hogy csakis az Idősebb Istenek szállhattak volna szembe vele.
Egyes legendák szerint a Sárkánysereg lértezése okán vezették be a Halálos Viadalok rendszerét, máskülönben Onaga néhány évezred alatt leigázta volna az összes dimenziót.
A sereg legyőzhetetlenségének két titka volt.
Az egyik, hogy Onaga hatalmában állt bármelyik katonájának feltámasztása.
A sereg ezáltal sohasem torpant meg, mert nem szenvedhettek veszteséget, akármennyit vágott le közülük az ellenség.
A másik, hogy számos élőhalott volt a soraikban: olyan porhüvelyek, melyeket Onaga folyamatosan friss lelkekkel töltött fel.
A testek maguk gyakorlatilag elpusztíthatatlanok voltak, ám egyetlen lélek sem maradt meg bennük sokáig, hamar elhasználták őket.
Onaga halála után a hívei elrejtették az élőhalott katonákat egy kriptába, hogy ott várják meg a Sárkánykirály megjövendölt újjászületését.
A sereg maradéka pedig lassan lemorzsolódott – Onaga hatalma nélkül, amely folyamatosan feltámasztotta őket, a létszámuk hamar apadni kezdett új uruk, Shao Kahn keze alatt.
Végül a Sárkánysereg feloszlott, a helyüket a tarkaták és a Külső Világ egyéb harcos nemzetei vették át.
Császári gárda
A Külső Világ császára úgy biztosította, hogy senki se dacolhasson vele a birodalmi székhelyén, hogy a palota teljes személyzete a legkiválóbb katonáiból állt össze.
A foglároktól kezdve a szolgálókon át egészen a trónterem magasan képzett elit testőrségéig minden egyes palotabéli Shao Kahn hadseregének legjavából kerül ki; olyanokból, akik előtte a harcmezőn már bizonyították a kegyetlenségüket, vérszomjukat, harci tudásukat és az uralkodó iránti hűségüket.
A mindennapi teendőkön túl a Gárda szokványos harci feladatokat is ellát.
Ezen kívül rájuk bízzák azokat a különleges feladatokat, melyke nem kívánnak varázserőt.
Ők őrzik a kulcsfontosságú utakat, elkísérik az Árnyékpapokat, illetve szabotázsakciókat és merényleteket hajtanak végre, ha a császár úgy kívánja.
Legtöbbször mégis inkább a palotaőrséggel azonosítják őket, mivel ez a legnagyobb presztízzsel járó tisztség a soraikban.